Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Karácsonyfa és alsónaci Gavra Gábor. Magyar Narancs, 2006. január 19., XVIII. évf. 3. szám. A 2005-ös karácsonyt a közszolgálati tévé nézõi reggelenként régi kedvenceikkel tölthették: Gyurcsány Ferenc turnéra indult Anyám, Katus címû, a 168 "ra karácsonyi számában megjelent cikkével. Orbán Viktor pedig folytatta a Blikkben és a Reformban az ünnep elõtti napokban abszolvált adventi különszámát, csak ezúttal az ott használt, enyhén gyûrött csíkos helyett az Országgyûlés plenáris üléseirõl jól ismert kockás ingben mutatkozott. Az államférfiak Verebes István, illetve Lakat T. Károly készséges közremûködésével mutatkoztak be ún. emberi oldalukról a kedves nézõknek. Az Orbánnál tett látogatás felkonferálásakor Lakat fontosnak tartotta kijelenteni, hogy sem a jelenlegi, sem a volt miniszterelnöknél "nem ingatlanbecslõként", de nem is a két politikus vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság képviseletében jártak, hanem "az otthon melegségét" keresték a Szemlõhegyi úti és a Cinege utcai legendás ingatlanban. Lelkük rajta. Az otthon melegének bemutatásához kétségtelenül minden adott volt: kaptunk könnyekig meghatott miniszterelnöki édesanyát (Nagy-Britanniában: anyakormányfõ); okosan nyilatkozó, de ezúttal érzelmesebb oldaláról is bemutatkozó Dobrev Klárát; kicsit zilált és feltûnõen hallgatag Lévai Anikót (aki férje szerint szebb, mint valaha); szép sorban bemutatkozó Gyurcsány, és a nemzet miniszterelnöke által nehezen, de Lakat T. segítségével valahogy mégis kordában tartott Orbán gyerekeket, felváltva tegezõdõ és magázódó Lakat T. Károlyt, a nehéz gyermekkoráról mesélõ Gyurcsányt és az élete elsõ évtizedébõl "egy nagy narancsillatra emlékezõ" Orbánt. Gyárfás Tamás, a Napkelte producere a Magyar Hírlap december 27-i számában úgy nyilatkozott: a Gyurcsány és Orbán, továbbá Hiller István, Kuncze Gábor és Dávid Ibolya közremûködésével készült, a politikusok "kedves, családszeretõ, barátságos" arcát bemutató sorozat ötlete Lakat fõszerkesztõtõl származott, ám "a szerkesztõség azonosult vele". A producer szerint mindössze két olyan politikus akadt (Áder János és Pokorni Zoltán), aki nem élt a lehetõséggel, pontosabban (ismét Gyárfást idézzük) "családjuk leszavazta az ötletet". El kell ismernünk: a visszautasítás Áder és Pokorni elmúlt évekbeli pályafutásának kevés jó döntése közé tartozott. Homályosnak tûnik ugyanis, hogy a két esélyes miniszterelnök-jelölt, továbbá Hiller és Kuncze pártelnök, valamint a szervezete élén csõdgondnoki teendõket ellátó Dávid Ibolya mit várt a szereplésétõl. Gyurcsány és Orbán talán attól tarthatott, hogy ha nemet mond, riválisa lépéselõnyhöz jut a családteljesítmény alapján döntõ szavazók körében. Esetleg ellenpontozni akarták az Európai Bizottság nagy természetû magyar tagjának épp az ünnep elõtti hetekben kirobbant szexbotrányát. Hiszen ne felejtsük: a politikusi magánélet (az ünnepek elõtt kötelezõvé vált) kiteregetésének igazi hõsei az idén nem a családi körben giccses monológokkal operáló Gyurcsány és Orbán, hanem Kovács László és szeretõi voltak. Az egykori külügyminiszter és MSZP-elnök Endrényi Éva egykor jól menõ üzletasszonnyal folytatott románcának részletei elõbb a Reform címû revolverlapban, majd a Napi Ász és a Blikk címû bulvárlapban láttak napvilágot. (A Napi Ász fõszerkesztõje, Gál Gyula volt az elsõ, a Reformban megjelent cikk szerzõje is.) A pikánsnak szánt, zömmel inkább szánalmas részletek közül a legszebb az volt, amikor a Blikk december 22-én bemutatta Kovács Endrényinél felejtett és a szõkeség által a napilaphoz eljuttatott alsónadrágját és néhány egyéb használati tárgyát. Kovács László esete éppúgy nem az elsõ a maga nemében, ahogy vezetõ politikusaink családi körben történt magamutogatása sem most fordult elõ elõször. A magyar bulvársajtó Deutsch Tamás 2000-es félrelépésének kitárgyalásakor lépte át a politikusi magánélet sérthetetlenségének a rendszerváltás elõttrõl itt ragadt, de a legújabb kori demokráciában is érintetlenül hagyott tabuját. Deutsch sztorijának napvilágra kerülése elõtt mindössze két héttel jelent meg Debreczeni József írása, melyben a politikusi magánélet nyilvánosság elé vitelét vetette a bulvársajtót a rendszerváltás óta elsõ ízben tudatosan használó akkori kormányfõ szemére: "E cikk olvasói közül talán kevesen forgatják a Story magazin példányait. E popsztárok, filmsztárok, tévésztárok, sportolók, manökenek és egyéb népi hõsök életének intimitásaival foglalkozó, több száz ezres konzumlap olyan többoldalas, sok fényképes, igen pozitív, kimondom: giccses beszámolót közölt az Orbán család idilli adriai nyaralásáról, más alkalommal a tizenhét éve lángoló hitvesi szerelemrõl és családi harmóniáról, amire igen visszafogottan csak annyit mondok, hogy szerintem nem fér össze a polgári ízlésvilággal. A magyar sajtó mindeddig zárt területnek tekintette a politikusok magánéletét, különösen annak legintimebb szféráit. A magyar kormányfõ és a Story most behatolt erre a zárt területre. Ez igen kockázatos lépés. Mert ettõl kezdve a bulvársajtó más orgánumai is feljogosítva érezhetik magukat erre." (Népszabadság, 2000. május 10.) Debreczeni akkor Orbán Viktor kisszámú, önnön szuverenitását megõrzõ hívének egyike volt; ma már a Fidesz-vezér jobbközép beállítottságú ellenfele. Fenti mondatait gyorsan igazolta a valóság, amikor a Blikk bõ terjedelemben ecsetelte Deutsch feleségének és szeretõjének különbözõ paramétereit, és arról kérdezte olvasóit, hogy melyik hölgyet választanák a miniszter helyében. Ám az eltelt öt évben (amikor Kósa Lajos állítólagos debreceni félrelépésein, továbbá a máig tisztázatlan "kémügy" Magyar Bálintot is érintõ intim vonatkozásain túl nemigen bukkant elõ hasonló történet) élvonalbeli politikusaink nem látszottak tanulni Deutsch esetébõl. Sõt: a 2005-ös karácsony azt mutatja, hogy még Kovácséból sem. Pedig lett volna mit. Hiszen a mindinkább két párt, fõleg pedig a két esélyes miniszterelnök-jelölt párharcára szûkülõ választási küzdelemnek elválaszthatatlan része az érintettek magánéletének a boncolgatása. Ennek morális vonatkozásai fölött kár lenne merengeni: ha egyszer a választás fõ kérdése Gyurcsány és Orbán párharcának kimenetele, a küzdelmet mással, mint a személyeskedõ lejárató kampányok csúcsra járatásával, nem lehet megvívni. És a magas felek tévednek, ha azt hiszik, hogy a karaktergyilkos kampány végig az ellenfél elõélete és vagyonszerzése dr. Kende általi vagy a Reform és a Magyar Vizsla hasábjain véghezvitt boncolgatás megszokott keretei között marad. Ahol közügy a jelenlegi és a bukott miniszterelnök karácsonyi készülõdése, ott a közszereplõk nem tehetnek szemrehányást a sajtónak a félrelépéseiket, esetleges feleségbántalmazási szokásaikat és életük egyéb, nem feltétlenül a nyilvánosságnak szánt mozzanatait kutató ténykedéséért. Ahol nyilvános a bejgli, a Jézuska érkezése és a karácsonyfa, ott elõbb-utóbb elõkerül a valahol ottfelejtett alsónaci is. Ami nem baj, csak a karácsonyi haknik után senki ne nyavalyogjon a magánszféra szentségét lábbal tipró bulvársajtó gonoszsága miatt. A szerzõ a hirszerzo.hu munkatársa. Gavra Gábor Karácsonyfa és alsónaci, Magyar Narancs, 2006. január 19., XVIII. évf. 3. szám.