Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Marketing a belsõ munkaerõpiacon Mi lesz veled, belsõ PR? Dr. László Gyula, Dr. Orosdy Béla. www.mprsz.hu Részlet a tanulmányból A Public Relations szakértõi a diszciplina modern kori fejlõdésének 20. század eleji kezdeteitõl törekszenek a PR–t önálló diszciplinaként – önálló tudományágként és gyakorlati menedzsment–funkcióként – meghatározni, és kûzdenek az ellen, hogy szakterületüket a marketing rendszer részeként definiálják. Ennek alapja nagy valószínûséggel egyrészt az volt, hogy a PR a marketing–kommunikáció sajátos világának igen látványos, és ezért igencsak frekventált részét birtokolta /vagy legalábbis tekintette önmagáénak/, másrészt az ezzel (tehát a kommunikációval, a kapcsolattartással, üzenet–közvetítéssel) kapcsolatos igények a vállalatok és intézmények részérõl erõteljesen megnövekedtek. Ez egyaránt érvényessé vált az árupiacra és a hagyományos árupiacon kívüli területekre (pl. a politikai pártok ­kommunikációjára), illetve a szervezeten kívüli és szervezeten belüli dimenziókra („külsõ” és „belsõ” PR). Napjainkban ez az "ideológia", amellyel a PR igyekezett elvágni azt a „köldökzsinórt”, ami bárki szemében esetleg még összekapcsolhatná a marketinggel, már egyre nyilvánvalóbban hamis, mind a piac elvárásai, konkrét igényei, mind az elmélet új felismerései egyértelmûen bizonyítják, hogy a PR tevékenységegyüttes létezése és indokoltsága – a közönség–kapcsolatok szükségessége – a piacgazdaságok (a piaci koordináció) marketing alap–filozófiájából, a modern vállalati küldetésbõl következik. A PR–es szakmai/önérvényesítési törekvések és a vállalati gyakorlat (vagy az elõzõ példát folytatva, a politikai gyakorlat) pedig ezen a ponton találkoztak is: a PR önálló funkcióként/ tudományterületként akart megjelenni, a felhasználók egy része számára pedig – tisztelet a kivételnek – nem az volt a fontos, hogy igazodjon a környezet kihívásaihoz, és ennek megfelelõen aktív választ adjon azokra, változtassa saját értékteremtési láncolatát, termékeit, szolgáltatásait, hanem az, hogy „jól kommunikálja”, hirdesse saját céljait és tevékenységeit. Ehhez hosszú ideig valóban nem volt szükség marketingre, „elég volt” a PR. Mindez praktikus, de nem tudományos – és ha lehet hinni a tudomány megfontoltságában és erejében, nem is célravezetõ – megoldás. A tanulmány letöltése (Word dokumentum, 130 KB) Dr. László Gyula, Dr. Orosdy Béla Marketing a belsõ munkaerõpiacon. Mi lesz veled, belsõ PR? www.mprsz.hu Dr. László Gyula, egyetemi tanár Dr. Orosdy Béla, egyetemi docens Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar A tanulmányra dr. Szeles Péter, fõiskolai docens írt választ.